Bram mindennél jobban gyűlölte a kedd reggeleket. Elsősorban azért, mert ezidőtájt szinte mindig borítékolhatóan másnapos volt. A hétfő esti sí-showt követő partyn mindig sokkal többet ivott a kelleténél. Úgy általánosságban elmondható volt róla, hogy mindig, minden helyzetben sokkal többet ivott a kelleténél. Bram nem volt válogatós. Szerette a minőségi francia borokat, a belga söröket, de ha nem volt más, színezett olcsó italokat öntött szivacs gyomrába. Alkoholfogyasztási szokásai hamar legendává tették a tiroli kis falucskában, ahol a téli szezonban turistacsapatok hada foglalta el a bájos lankákat.

Bram mindennél jobban gyűlölte a kedd reggeleket. Nemcsak azért, mert ezidőtájt szinte mindig borítékolhatóan másnapos volt. Ezzel a ténnyel ugyanis pontosan tisztában volt a sportintézmény szigorú osztrák vezetősége is, ezért ezen a napon fiatal holland barátunkat nem osztották be sem csoportokhoz, sem egyéni oktatásra.  Főhősünk ugyanis snowboard oktatóként tengette életét. (Nyáron szörftanárként ügyeskedett az északi tenger szeles partján, de ez a történet szempontjából némileg lényegtelen információ). Keddenként számára alantas feladatot kapott. Málnaszörpöt osztogatott a hat év alatti gyermekeknek, egy „Snowli-hausnak” elkeresztelt apró faházikóban. Bram ki nem állhatta a kis kunyhót, a kölyköket úgy általában, a műanyag poharakat és a bezártságot. Negatívan hatott közérzetére a hasogató fejfájás, és a visszaáramló gyomorsav roppant kellemetlen íze. Unottan konstatálta, hogy kollegája, a középkorú, vörösbajszú Hans a néhány méteres raktárba lépbe, tiroli morgások közepette magára öltött egy hatalmas pingvin jelmezt. Bram nem kedvelte osztrák, kötekedő természetű, helyi születésű munkatársát. Minden héten ugyanolyan undorral nézte végig ezt a jelenetet, ahogyan most is. A mesefigura kosztüm hótól átázott, bepállott, poshadt szagától mindig émelygés fogta el. Ráadásul egyébként is szörnyű helyzetét és idegállapotát megtetézte az, hogy segítenie kellett Hansnak a maskara felvételében. A forgatókönyv a szokásos mederben zajlott. A már pingvin funkciót betöltő, egyébként „mindenes” pozícióban dolgozó Herr Hans Maier, folyamatos, halk káromkodásokkal cifrázva kicammogott a kereksisakos gyerekseregekkel tarkított főtérre. A nagy fekete madár megjelenése összességében eufóriát váltott ki a kinderekből, leszámítva néhány csöppséget, aki hangos üvöltéssel fejezte ki a váratlan látogató iránti nemtetszését. Ezek a síkitások apró késszúrásokkal értek fel Bram homloklebenyében. Ezen a januári napon különösen fájóan hatottak rá. Ahogyan az mindig lenni szokott, kinyitotta nyikorgó, fakeretes ablakot, majd átadta a műsorvezetőnek a mikrofont. A produkció kezdetét vette. Bram aznap a dj szerepkörét is magára öltötte, de tette ezt természetesen kényszer hatása alatt. Ocsmányabbnál ocsmányabb német gyermekslágerek üvöltöttek a külső hangszórókból, míg a pingvin és a piros egyenruhában táncoló sítanárok szánalmas koreográfiákkal szórakoztatták az apró sisakosokból álló közönséget.

Bram a hófehér domboldalon táncoló napsugarakat bámulta, és divatos napszemüvege mögött egy apró könnycsepp indult el hódító útjára. Úgy érezte ittléte egy mellékvágány, egy zsákutca. Leheveredett a műbőr kanapéra egy percre, majd furcsa valóságtól elrugaszkodott fél-álombeli állapotba került. Mintha feltápászkodott volna és az ablakpárkányra könyökölve a délelőtti zenés showt kezdte volna el robotszerű állapotban szemlélni. De ebben sem volt egészen biztos, a teste és a képzelete közötti kapcsolatban komoly szakadék képződött. Hansot nézte a pingvin ruhában, ahogyan az „ich packe meinen Urlaubskoffer” című népszerű slágerre táncolt. Furcsa melegség töltötte el a testét, ami lassan az összes porcikáját eltelítette. Érezte, ahogyan egyre hevesebben ver a szíve, miközben az ugrabugráló mesefigurát bámulja. Ismerős bizsergés lett rajta úrrá ágyéktájon. Néhány pillanat is elegendő volt, hogy merevedése legyen. Ezzel párhuzamosan azonnal mély szégyenérzet fogta el, próbálta elnyomni a szárnyaló, beteg gondolatait. Hiába koncentrált arra, hogy fantáziájában ne erőszakolja meg a vidáman huppogó osztrák szárnyast, a szörnyeteg fikció fészket rakott elméjében. Hónapok óta nem ágaskodott így a nemi szerve, apró izzadságcseppek vándoroltak lefelé halantékán. Elképzelte, ahogyan határozott léptekkel kilép a falétesítmény ajtaján, és a simára taposott havon megközelíti gyönyöre tárgyát, majd egyetlen határozott mozdulattal a földre löki. A hosszú sárga csőrre tenyerelve lefogja az menekülni próbáló emlőst, majd szenvedélyes mozdulatokkal kibontja márkás sínadrágját, és előveszi dárdakánt ágaskodó szerszámát. A többnyire fiatal lányokból álló oktatók azonnal elmenekítik a gyerekeket a helyszínről, villámgyors akcióba lépnek. Mivel a picik terelgetése az első, amit ösztönből megtesznek, Bramot semmit sem akadályozza meg a merényletben. A főtér pillanatok alatt kiürül. Távoli síkongatások, és üvöltözések közepette tépi szét a plüss ruha tépőzárját és teszi szabaddá Hans hátsóját, hogy a lehető leggyorsabban behatolhasson. Áldozata hiába izeg-mozog, hiába próbál meg menekülni, Bram ördögi erejével szemben nincs esélye. A holland fiú két kézzel nyomja a hóba a kerek plüss fejet, miközben halk tiroli morgások szűrödnek ki a jelmez alól. Bram mindössze kettőt lök sokkot kapott áldozatán, majd sátáni gyönyör lesz úrrá teste minden porcikáján. Teljes teste lüktet és megfeszül az élménytől, mint a folyóvíz a csapból, úgy folyik ki a nyála a hótól nedves, áporodott fekete plüss anyagra.

• Mit csinálsz Te szerencsétlen? Tán elaludtál? – hangosan kacagva löki meg az álomba szenderült fiút, az időközben újra a házikóban termett Hans.
• Segíts levenni rólam ezt a büdös göncöt.

Bram, miután letörölgette a kézfejére csorgott szájnedvet, végrehajtja a már rutinszerű mozdulatokat. Mérhetetlen szégyen lesz rajta úrrá mocskos álma miatt, hirtelen borzasztó hányinger fogja el.

• Csak hogy felkészülj, - szól vissza az ajtóból hetykén hátra kacsintva Hans – jövő héten Te leszel a pingvin.

Bram meredten bámulja a korhadt, lucskos fapadlót, és azon töpreng, hogy mit is keres ő tulajdonképpen Ausztriában. Iszik egy kis málnaszörpöt, majd összegyűri a műanyagpoharat, és újra folytatja a hófehéren ragyogó lankák masszív bambulását.