Elon Musk és a Nemzeti Sport

A cefre és a hypo keverékének utánozhatatlan bűze lengte be a csörgöfelsői Kockás kocsmát. Lajos, a munkanélküli tv-szerelő jól ismerte ezt a szagot. Jolika csütörtökönként takarított a kis presszóban, ez az elviselhetetlen aroma egyfajta tájékozódási pont volt a vendégek körében. Amint beköltözött orrukba ez az alattomos buké tudták, közeleg a hétvége. Jolika ugyanis nagy ívben baszott a HACCP szabályozási pontokra, úgy ítélte meg, hetente egy alapos sikálás többet ér, mint a mindennapos maszatolás. A testes asszony ugyanezt az elvet követte szexuális szokásai során is.

Jolika ízléstelen szájfényeket használt, amelyek dél körül már kellőképpen rászáradtak ajkaira. Különös ismertetőjegye volt, hogy erős hajlakk illatot árasztott, frizuráját minden reggel gondosan betupírozta. Némi korpa díszitette mélyen dekoltált zöld felsőjét. Számtalan szeretője volt, és ezek a férfiak szinte mesébe illően megfértek egymás mellett. Hódolói olykor apró ajándékokkal kedveskedtek neki, de nem ez volt az ötven feletti hölgy fő motivációja. Jolika egyszerűen igényelte a szexet. Olyan volt neki, mint az evés vagy az ivás. Lételem. Élvezte persze, de nem is a kéj volt a fő mozgatórugója. „Jolika a könnyed baszásra született” – mondta róla Zoltán, az egyik környékbeli borász, aki minden héten beosont vele a göngyölegraktárba. Általában csütörtök délelőtt volt a „szállítás”, nem volt ez másképp ma sem, kedvtelenül állította meg kisteherautóját a Kockás kocsma előtti parkolóban. Elszívott még egy szál cigarettát, és komótosan pakolni kezdte a rekeszeket.

Mindeközben odabent két törzsvendég mulatta az időt. Lajos érzett valami kellemetlen utóízt az első barackpálinka lehörpintése után, ezért úgy döntött, - bár nem így tervezte -, de iszik egy kisfröccsöt. Malactápért indult a volt téeszhez, de ráér az még, gondolta magában. Legalább megnézi a híreket. Lajos fontosnak érezte, hogy tájékozott legyen a világ mindennapos eseményei terén. Erzsinéni – még a rendszerváltás idején ragadt rá ez a becenév idősebb Horváth Jenőre – azonban nem a tudásszomj miatt bámulta a délelőtti híradót, hanem csak egyszerűen azért, mert be volt kapcsolva a készülék. Erzsinéni többnyire az egész napot a sarokban lévő kissé kopott hokedlin töltötte, néha kikandikált a maszatos ablakon, de többnyire Jolika hatalmas idomain legeltette szürkehályogos tekintetét. A hetvenhat éves rokkantnyugdíjas egyfajta dívaként tekintet a felszolgálónőre. Jolika jobb napokon, szánalomból megengedte kedvenc törzsvendégének, hogy kissé megmarkolássza húsos melleit, de persze csak ha nem látta őket senki. Hatalmas, puha keblei voltak, és irgalmatlan nagy hátsója. Erzsinéni gyakran felejtette a szemeit a nőn, de ez nem is meresztgetés volt, vagy vad szexuális vággyal átfűtött nyálcsorgatás, inkább pihentetés. Megnyugodott, ahogy figyelte a lágyan ringatózó emlők mozgását. Egy másik, távoli dimenzióba került. Hányszor, de hányszor végignézte a ringatózó csecsek játszadozását a klasszikus vékony aranyláncon csüngő, keresztre feszített Jézussal. Az ékszer gyakran beszorult a két fehér hústömeg közé, majd egy óvatlan pillanatban, (például amikor az asztalra helyezte a snápszot) kiszabadult a fogságából.

  • Te Joli, Te. Hát ott van a tévébe az a férfi, aki néhány éve eltévedt és ellopta az aznapi nemzeti sportot. Tuggya Jolika amelyik nem beszélt magyarúl. – Erzsinéninek rettenetes arcmemóriája volt.
  • „Elon Musk megmagyarázta, miért repedt meg az új Tesla üvege” folytatta a bemondónő a hírolvasást.
  • Maga nem normális. – reagált azonnal Lajos.
  • Erzsinéni. Maga már megint hülyéket beszél. Ez egy milliárdos autógyáros. Nem volt ez még Csörgöfelsőn sose. Arról én tudnék. Szílicium városába lakik, ott vannak a gyárai. Ez csinálja az űrrakétákat is és a műholdakat. – bár a kocsma jóformán üres volt, Lajos elégedetten nézett körül. Igaz, hogy csak néhányan hallják briliáns műveltségének újabb megcsillanását, de akkor is büszke volt önmagára. A két vendég, bár első pillantásra kapcsolatuk kiegyensúlyozottnak tűnt, gyakran keveredett egymással heves, bár valójában ártalmatlan szóváltásba. Az igazamvanok és igazamvoltok úgy repkedtek a csehóban, mint a hétvégi falusi focimeccsen a kiköpködött szotyolahéj. Belépett az ajtón a fiatal borász. Jolika azonnal nedvesedni kezdett, amint meglátta, hogy a feszülős klasszikus farmernadrágját viseli. Nem bírt ellenállni a nála jóval fiatalabb, egyébként nős vállalkozónak.
  • De mondom Joli. Nézzed má. Itt szátt le a deles pestiről. – Erzsinéni kézzel-lábbal magyarázott, de Lajoson kívül senki nem figyelt rá. Zoltán tekintetéből még egy tapasztalatlan szakközépiskolás is azonnal kiolvasta volna, hogy közösülésre készül. Erzsinénit és Lajost ez azonban egyáltalán nem zavarta, tudták, hogy csütörtökönként néhány perc „adminisztráció” miatt elvonulnak a raktárba, aminek az ajtaját a tavalyi meszelés óta nem rakták még vissza.
  • Hátramegyek, megírjuk az átvételi nyilatkozatot, 5 perc az egész, addig figyeljen a rendre Erzsinéni. – Jolika arcára elégedett mosoly ült, eljött a várva várt pillanat, hamarosan újra magában érezheti a fiatal ágyasa szerszámát.
  • Emlékszik Joli, emlékszik, ugye? – hiába könyörgött kétségbeesetten Erzsinéni, hogy Jolika koronatanúként igazolja állítását, a kocsmárosnő gondolatai már teljesen máshol kalandoztak. Derékig felhúzta a pamutszoknyáját, majd kis terpeszbe rakta lábait, és egy hatalmas fémhordónak támaszkodott. Zoltán egyetlen tűpontos mozdulattal helyezte be merev péniszét a narancsbőrgödröcskékkel tarkított testbe. Ütemes és határozott mozdulatokkal kezdte el a gyönyörhöz vezető intenzív döngölést.
  • Dehogy volt ez Csörgöfelsőn Erzsinéni, beszél itt össze-vissza. Elenmuszk soha nem jár vonattal csak elektromos autóval vagy űrhajóval. Nemzeti sportot meg mi a fasznak lopna? Azt a Kajdocs Jóska vitte el a rohadtja, emlékszem tisztán. De tagadja a mai napig. Az a külföldi meg egy hülye gyerek volt, aki elindult haza az ozorafesztiválról és eltévedt. Belga volt, ha jól emlékszem. Maga azzal keveri.
  • Mondom Lajos, az vitte el, aki az előbb dobátta az autóját. Mondjad már meg neki Jolikám. – Hiába kiabált Erzsinéni, a raktárból felelet nem érkezett. Zoltán pontosan olyan rutinszerűen baszta Jolit, mint ahogyan kitöltötte a szállítóleveleket. A néhány pillanatnyi mámor után sitty-sutty összekapták magukat. Ugyanazok a mozdulatok ismétlődtek hétről-hétre, csak a háttérzaj volt mindig más és más. Jolikát végtelen elégedettség fogta el, visszarántotta bugyiját, és mint aki jól végezte dolgát, újra a pultra támaszkodott.
  • Lajos, iszik még egy fröccsöt? – a válasz egy már jól ismert apró igennel felérő fejbiccentés volt.
  • Erzsinéninek már megint igaza van. Találkoztam én is az Elenmuszkkal, ez két éve volt. Stoppolt, én vittem el az állomásra. És tényleg, most, hogy mondja, volt nála egy nemzeti sport. – a borász dobott egy gonoszkás, huncut mosolyt, majd kilépett a kocsmaajtón.
  • Emész Te a jó kurva anyádba. – szólt utána csalódottan Lajos.
  • Na ugye én megmondtam. Igazam van. Ellopta. – a vita kora estig folytatódott. A pletyka szárnyra kelt, és azóta többen tudni vélik, hogy Elenmuszk a zöldségeshez is betért, és csillaggyümölcsöt keresett. A „flancos”, így emlegetik. Sőt, egyesek azt is hallották, hogy telekvásárlást fontolgat Csörgöfelső határában.